Hiszem, hogy lesz jobb egy nap, nem félek én,
hiszen a döntésem terhe a súlya,
az csak rajta már.
Ajj, de rajtunk áll, de rajtunk áll, az csak,
hogy melyik mederbe sodor ez az élet,
de tudom, otthonom ugyanúgy vár.
Állvajban láttam azt a szép kékenet,
állvajban kisütött a hat.
Ilyen otthonom ugyanúgy vár.
Isten a magyaroknak nem akarja élni,
hogy legyen egy nyomé.
Na de nem panaszkodok többet,
mert eljött a péntem.
Így egy picike pillanatig felelem,
hogy otthon mi vár rád.
Mindenki maga alá,
te mert ki gondja a baját,
te testvér,
bárhol jársz,
emlékezz rá,
hogy otthonod ugyanúgy vár rád.
Otthonod
ugyanúgy vár.
Emlék, emlék, emlék.
Meg
annyi gond van,
annyi baj van,
azt hazudjál,
hogy minden rendben,
embertársakod,
bennem ében,
kezedet nyújtod,
vagy félre lépsz,
talált.
Megteheted ne itt azt,
hogy nem teheted,
belépsz a kaponam utat,
eltemeted.
Reformálni kell az,
hogy fenge legyen,
hogy a suli meg a kórház az rendben legyen.
Ú és meg, tanuld meg, hogy ne itt éld el.
Az kímes,
gondolj,
az a dolgunk,
hogy vár a képítünk,
nem vár a trombolunk.
Öt víz,
meg többé a van,
aki átveg,
csat és az uró.
Hát elmondom sehogy, erre nincs bocsánat.
Szép volt, szép most, szebb lesz.
Mind a gúlya télened,
szálld majd hazat én hozzád.
Szép volt,
jó,
szebb lesz,
jobb lesz,
így a kórház tény.
Amár ha messze jár,
már tudod,
hogy nagy az a föld,
ahol mondd,
sírod már.
Hát legyen végre,
vége,
legyen úgy,
legyen úgy,
ahogy a könyv.
Te mama, te mama, útjára gegyen.
Te mama, te mama, útjára gegyen.
Beújom a szemem,
és azt kívánom,
hogy múljon el,
ő az a gyutra lő,
mert ez a kásárnyi bána.
Te mama, te mama, útjára gegyen.
Te mama, te mama, útjára gegyen.
Te mama,
te mama,
ne hidd azt,
hogy én veled um,
a tolvajoknak hazámot én ottan nem adom.
Te mama, te mama, útjára gegyen.
Te mama, te mama, útjára gegyen.
Ma,
mi,
te mami,
te mami,
te mami,
te mami,
te mami,
te.
Remélem, hogy mi hamar a vége lesz, baba.
A gólya félen dóma száll, aztán nyáron hazagébe.
A gólya félen dóma száll,
végig semmi,
hogy hazagébe.
Ha ideult,
amikor fel ennyi gond,
de fel a fején legyen az a modbó.
Ha úgy hiszed,
nem bírod,
nem tudsz már mit tenni testvérem.
Csak arra,
hogy én szépen kérem tőledek,
hogy legyen másak.
Ó,
legyen más,
hogyan ha kell,
testvér,
legyen vége,
hogyha kell.
Most kényvleg a köszönbén állunk egy új világnak.
Ott,
ahol összetart a nép,
akkor is,
ha épp nem egy a vélemény.