Miért nem lehet,
hogy a világ csak pénzre vásárol,
lakásford meg mindent talál?
Jó,
a főz is csak úgy talál,
hogyha pénzre megbeszél egy fő.
Szeretném új palotai testvéremnek küldeni a következőn oltát.
Ez volt világba.
És ilyen világba élek.
Állj érte be,
lélon a kóta,
nájol bár,
ha merre nap,
minő a kafény,
jöjj kébe.
Rébi,
bluff-el meg át,
víz ösztöfak a pefi,
rajten gyerde,
cserész,
épp hívódni.
Járod még az utat,
nem érted,
mi lesz veled,
később te majd megmutatod,
csak figyelj kicsit,
most én dalolok neked be.
Amúgy mikor az pannok alatt érem régen mellel Junisson,
és bárki,
aki csak ismerdem az balotaim,
feladták az államukat,
feladták a bátyak,
helepi a sorsokat,
ha betal meg a tára.
Szívom a füstötlen barta,
kifújon köhöktet,
bassza meg,
tudom,
nem feszülk ez az élet múlt,
mert tudnám,
hogy is érthetném.
Értetném, ó, nem, nem, nem, barbe,
kélepi,
vémán,
ne fájd,
túl sok az emlékem,
mi bájd.
Ó, nem,
nem, nem, barbe,
kélepi,
vémán,
ne fájd,
túl sok az emlékem,
mi bájd.
És tudj,
ez nem adomén,
ez nem bepacsessz,
csak kicsit bepacsessz.
A kokocsiba feszek alá,
paranócsiba,
sebb az utat,
mutat befutok,
milliós ételeszik,
imádhatek benni,
pedágócsiben éve,
szápsérlik,
egy villanat csúszol,
egy villanat alatt minden forintom elszólom.
Ez az a beng,
aki sose pedig álló,
de a világuk közben maga lúgik.
Valakinek csupán,
túl nervese lehet ez a sztor,
igaz az,
aki megölt,
mert kívánlek a sztársáktól,
a hegyi ötszöri érzelmi válságtól,
a sikolóságtól,
sok ha menne mondatunkat,
de...
Nem kevere arra,
ez a helyből annyal,
ez a szép jövő,
egy kitakartra basszol,
ez az örök kitart.
Gyere még!
De kicsit már,
kicsit kicsit,
kicsit trólét,
kicsit pasz,
azok a zsebek,
amik lépva kerülnek,
ránécsának tapasziába,
vagyok mindig két, vagyok mindig nagyobb pasz.
Te bulvárnak a bízt,
mit a kácsiknak a szeretet,
a legy,
hát tiri-lirulá,
moni bébi a házt,
ha a kírakat töröm,
nyomom neked az gett,
ne süssd őt úgy oda,
hogy ez a faszom kinek magyaráz.
A helyet esős lablablablablabla,
hogyan érzek rá minden egyes kis jó aszi fortéra.
A szomorú év is enge sokája vezet.
Hülye vagy,
ha azt hiszed,
hogy magam megadom,
ha mi ugyanoldak tartom,
akkor baszért megyünk hátra.
Ó,
babám ne felme,
nenem ne felme,
kéne bébi mána vár,
dusog az emlékamibá.
Ó, babám ne felme,
nenem ne felme,
kéne bébi mána vár,
dusog az emlékamibá.