Mosolyodom, csúszdázom a csúszda végén
Azt várom,
hogy te is találj örömet az arcomon
De ez nálam sokkal makacsabb a boldogság
Egy gondolat,
mit útól érni
nekem jóval hosszassal
Elszívedni egy játszótéren
Könnyű lenne úgy vélem
De ha nem kapsz el a csúszda végén
Vége,
mert lelkem mint egy kirakat Megkapkod el a dolgokat,
ha tudod jól,
hogy nincs mit a
helyükre rajt
Mert elkap az az üresség, mit
magyarázni
űrűség Mert megértened több, mint lehetetlenség
De én vagyok az a gondolat,
mire
agyagfolyton bólogat még Akkor is,
ha minden szava csak tagad
Néha rám jön az,
hogy hiányzol Tudom,
hogy hibázol
Kényelmben, de nem tudom, hogy miért
Hibázol,
nincs is mire várnom Néha rám jön az,
hogy megeszled
Annyira szeretlek,
pont úgy, mint a szepred
Nem vagy hal és nem vágysz olyan dolgokra,
míg nem csodornak a partra De hidd el,
hogyha tudnék neked,
úszógumit fújnék Csak hogy érezd,
hogy a partra juttál szolgálónk
Még úgyis,
bár nyilván nem is nálam van a hatalom
Csak tudnál jobban úszni, énnek
kevesebbet sírni
Hibázol,
nincs is mire várnom