Édesapám, így tanított régen,
Mindig úgy élj majd, hogy soha meg ne bándd,
De bármerre is sodor majd az élet,
Csak ember maradj, és magad útját járd,
Mert az élet sokszor próbára tesz téged,
Sok küzdelem és öröm vár majd rád,
De tudni fogod, melyik utat járd.
Ó, én vidámon élek,
A szívem mindig boldog,
Mert bennem magyar ez a vér,
Csak dalolj és táncolj,
Míg a szíved dobban,
Mert benned magyar ez a vér,
Csak szeress és csupujj,
Mert elrepül az élet,
És holnap nincs már visszaúl,
Mulasd és táncolj,
Mert csodaszép az élet,
Emeld fel kezed,
Fogd meg mind a szíved a végén,
Míg új nap vár.
Én megfogadtam mindazt, amit mondtál,
A szavait, súlyját most is érzem én,
Te őszinte és jó tanítóm voltál,
Emlékszem rá, nem fújta el a szél,
Mert tudom már, hogy kipróbál az élet,
Sok küzdelem és öröm is volt már,
De az útvégén egy boldog élet vár.
Ó,
én vidámon élek,
A szívem mindig boldog,
Mert bennem magyar ez a vér,
Csak dalolj és táncolj,
Míg a szíved dobban,
Mert benned magyar ez a vér,
Csak szeress és csupujj,
Mert elrepül az élet,
És holnap nincs már visszaúl,
Nulasd és táncolj,
Mert csoda szép az élet,
Emeld fel kezed,
Fogd meg minden szépet a végén,
Míg új nap vár.
Ó,
én vidámon élek,
A szívem mindig boldog,
Mert bennem magyar ez a vér,
Csak dalolj és táncolj,
Míg a szíved dobban,
Mert benned magyar ez a vér,
Csak szeress és csupujj,
Mert elrepül az élet,
És holnap nincs már visszaúl,
Nulasd és táncolj,
Mert csoda szép az élet,
Emeld fel kezed,
Fogd meg minden szépet a végén,
Míg új nap vár.