Úgy sír a szép,
Házad előtt állok én.
Mellettem áll,
A kijátszott bús remény.
Úgy sír a szép,
Hol folyton csak rád gondolok.
Arcot felmereng,
Mint felhők közt a csillagok.
Egyedül te segíthetsz végen,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérde,
Csak ezt az éjszakát.
Egyedül te segíthetsz végen,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérde,
Csak ezt az éjszakát.
Hol jársz?
Ki csodál a két szemed?
Számvalakit válsz?
Ki nálam is jobban szeret?
Úgy fáj.
Már vitatkozni sem tudok.
Senki nem vár.
Az egész világ elhagyott.
Egyedül te segíthetsz végen,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérde,
Csak ezt az éjszakát.
Egyedül te segíthetsz végen,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérde,
Csak ezt az éjszakát.
Egyedül te segíthetsz végen,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérde,
Csak ezt az éjszakát.
Egyedül te segíthetsz végen,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérde,
Csak ezt az éjszakát.
Egyedül te segíthetsz végen,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérde,
Csak ezt az éjszakát.