Ment a hűtlen nehéz fejjel
Tudja jól, hogy ő már nem kell
Érzi hálát,
dalnát, sorsa
Keserű, könnye arcát, mossa
Arra gondol, őt ki szerette
A szerette elmért,
engedve Vissza nem jön többé soha Bár csak békén hagyták volna
Minden hajnal övé maradt Látja szállni a madarakat
Hosszú,
hosszú ideje vár Nem számolja a napokat már
Amíg él,
el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből
De amíg él,
el nem
felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből
Megállt egyszer,
s visszanézett Nézte,
nézte a messzeséget
Sárga lámpák jelezik útját Otthon hagyta minden múltját
Ment a hűtlen nehéz fejjel Visszamenned,
ő már nem kell
Égbe tekmás nem mondott Szemet túl ragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé maradt Látja szállni a madarakat Hosszú,
hosszú ideje vár Nem számolja a napokat már
Amíg él, el nem
felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből
De amíg él,
el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből
Minden hajnal övé maradt Látja szállni a madarakat
Hosszú,
hosszú ideje vár Nem számolja a napokat már Amíg él,
el nem
felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből
De amíg él,
el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből