Kindapák most hallgatnak,
maradj csak elaltatlak,
Búj mellém,
és lesz szép hely,
Mély álomba ringatlak,
ha kellem.
Mi csoda színek,
ízek,
illatok,
Csak képzeled,
hogy itt vagyok,
Az én világom túl se vár,
De éjszakánként megszűnik a határ.
Lesz erő majd, hogy újra kezdjem,
Minden gondom elfelejtem.
Tátátátám, Tátátátám, Tátátátám,
Fél homály az ágyamnál,
Elképzellek,
látlak már,
Maradj csak,
ha van még hely,
Altatócskád éneklek a tátám.
Tátátátám, Tátátátám,
Tátátátám,
Lesz erő majd, hogy újra kezdjem,
Minden
gondom elfelejtem.
Ha kéred,
és tényleg érzed,
Reggel megérted,
Én is a saját
álmaimdal élek.
Tátátátám, Tátátátám, Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám, Tátátátám, Tátátátám,
Tátátátám, Tátátátám,
Tátátátám, Tátátátám, Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám, Tátátátám, Tátátátám, Tátátátám,
Tátátátám, Tátátátám, Tátátátám, Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám,
Tátátátám