Lassan a testtel szemben az ára,
a fékez a tenger,
képzel a cárnyal vonzan rég,
és szabadon szúg a szél.
Most húz közel,
lephad rejtsen a vállad égesse ránk,
a füldől ruhánk az a napsütés,
nincsen több megkötésem most a nyárnak.
Érezt,
hogy megérkeztünk,
vártam már,
hogy erdély vegyünk,
kibesodródjunk a hullámok leten,
és mielőtt megkérdeznéd,
nem vagyunk,
hogy felébredjél,
maradnék,
csillanként szorva szét a parton várlak.
A parton várlak.
Elbaszok csendben a tekintetekben,
ahol mi ketten ott vagyok,
rendben körbeér,
mindennél többet ér.
Elmerülök,
elég ér le a lábam,
de úgy is elállunk este a bárban maradnék,
nincsen több megkötésem most a nyárban.
Érezt,
hogy megérkeztünk,
vártam már,
hogy erdély vegyünk,
kibesodródjunk a hullámok leten,
és mielőtt megkérdeznéd,
nem vagyunk,
hogy felébredjél,
maradnék,
csillanként szorva szét a parton várlak.
A parton várlak.
Érezt,
hogy megérkeztünk,
vártam már, hogy erdély vegyünk,
és mielőtt megkérdeznéd,
nem vagyunk,
hogy felébredjél,
maradnék,
csillanként szorva szét a parton várlak.
A parton várlak.
A parton várlak.