Órá-órá, héjé!
Órá-órá,
héjé!
Jön a beng, beng, beng a föld feleren,
Tudom, te is akarod azt, amit dobog itt benn,
És a szíve, szíve, szívem olyan cikizakadról,
Hogy a fülem szinte felszakad és leszakad a pót,
Na ég vele nyáron,
na ég vele dősz,
Befagyott a Balaton és tüzet rak a csősz,
Mikulás mint van,
de hol van a nyár?
Irány a tenger, na mi lesz már?
Valahol délen volna jó,
Ahol csak félben hull a hó,
Valahol délen volna jó,
Várá-órá-órá,
Valahol délen volna jó,
Szívem egy száguldó hajó,
Valahol délen volna jó,
Várá-órá-órá.
Gyere még,
még,
még,
ennyi nem elég,
Ez a díj dalod,
ahonnan most legyen a tiéd,
Amíg díj dereg,
a hideg,
amíg díj dereg,
A cél,
aki bújt,
aki nem,
mény meleget kér.
Szól ez a zene,
mikor szól ez a dal,
Befagyott a Balaton,
de ki itt zavar,
Mikor indulnak,
míg rebülők télen,
És csinicsajak várnak délen,
Hújjon a hó,
mondd,
kit érdekel,
Irány a tenger kalandra fel.
Valahol délen volna jó,
Ahol csak fél,
de hull a hó,
Valahol délen volna jó,
Várá-órá-órá,
Valahol délen volna jó,
Szívem egy száguldó hajó,
Valahol délen volna jó,
Várá-órá-órá.
Órá-órá,
héj-éj-éj-é.
Héjbe indulott délre,
kapt el a ritmusomt,
Végre testen forró,
mint a nyár,
Érezt a lüktetésem délen,
A napsütésben szívünk egy ritmusra jár.
Valahol délen volna jó,
Ahon csak féltet újra hol,
Valahol délen volna jó,
Valahol délen volna jó,
Szívem egy szádúzó hajó,
Valahol délen volna jó,
Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó