Ó,
emlékszem régen máshogy
Ott vártak rám és arra, hogy fiáltok
Már éges rég otthon, de a lejt a bánaton
Nem találom én
És úgyis nagyon régóta
Ha egyszer visszatérsz talán titkolódni s várok rá
Máskor is, ha kellene, ne válaszd
Ezt a teltet, úgysem írnám
Hiába minden szép szó És ha utunk egyszer végetén a bánkért
Idérem visszaváltok minden mit adtál Mert tudom,
hogy benned is a dal ful a bánatben
Van,
de nem is játszhat egy bánat éneken Én most arra kérlek,
várj,
amíg újra megtör a törülőm
És tudom,
mit teszek,
már most érzem azt,
lesen itt a mély
Múlás vagyok, puskás!
Ma este tiszállsz, hogy ma van beled
De csak itt szeretlek igazán véget
Lébed, gyere velem, nádd hajj meg
Hogy minden legyen ugyan olyan, mint régen
Megnap túl sok a tita,
récipetetok az utakon áll
Mindent titára kértem,
de keresek egy óhocsmán Már nincsen négy,
de meg itt minden sem,
de utálok én dolgozni
Csak szeretnék már portokon élni és táncolni
Ma este tiszállsz,
hogy ma van beled De csak itt szeretlek igazán véget Lébed,
gyere velem,
nádd hajj meg Hogy minden legyen ugyan olyan,
mint régen Megmutatom,
de én nekem nem kell félnem,
megmutatom,
de én Figyelj,
kedves puskás stadion,
aki mulatni szeretne Azért jöttem ma észre,
hogy jól érezze magát Az a nő,
az a nő,
ne tegye meg újra
Hogy mit hallgatok valami,
ne is fájj a véget,
őrölt Isteni csillágyát nem mondjon,
hogy a végén,
le legyek boldog épp
Azért van is megbiztos,
de
csak itt szeretlek igazán véget,
le legyen ugyan olyan,
mint régen