Hiába ábrándoztam rólad,
így kevés a kockázat.
És néma szível nézem,
hogy átkarolt a képe.
Hiába látom minden reggel,
hogy kezében kezettel,
úgy ébredsz a reggeli fényben.
Én csendben azt remélem,
Oh,
oh,
oh,
vet a hiába! Én ott leszek érted,
a kéréthet majd!
Ha az a kísérlek?
Amiket tőle elfelejted,
mert igazán semmit nem jelented!
Vet a hiába! Én ott leszek érted,
a kéréthet majd!
Majd hazakísérlek, s egy-kettőre elfelejtened,
Mert igazán semmit nem jelented.
Hiába ábrándoztam rólat,
Így kevés a kockáza,
Egy szakadt szívben nézel,
Hogy átkarolt a képen.
Hiába látom minden reggel,
Hogy kezében kezeddel,
Ébredt a reggeli fényben,
Én csendben azt emélem.
Oh-oh-oh-oh-oh-oh, Velhívsz,
én ott leszek érted,
Ha kérsz majd hazakísérlek,
S egy-kettőre elfelejtened,
Mert igazán semmit nem jelented.
Velhívsz,
én ott leszek érted,
Ha kérsz majd hazakísérlek,
S egy-kettőre elfelejtened,
Mert igazán semmit nem jelented.
Felhívsz, én ott leszek érted,
Ha
kérsz majd hazakísérlek,
S egy-kettőre elfelejtened,
Mert igazán
semmit nem jelented.