Mindig te voltál az egyetlen,
amit magamban szerettem
Más nem szólt rám,
hogy a kis hibákon is kellné a nevetnem
Ki vinné velem a tervein,
ha te nem lennél és a terveim
Mind ott maradnak az asztalon,
te adsz erőt egy rossz napon
Hányszor mondtam, hogy velem csak baj lesz, hogy
Osszul az út az én szívemhez és
Hányszor volt,
hogy csak néztem csendben,
de hogy gyengének láss inkább Nem beszéltem,
csak te maradtál mellettem,
ha baj volt velem
Én ellöktelek volna,
de te fogtad a kezem,
Te látod bennem azt,
amit már Más nem,
más nem
Én benned hiszek,
a sötét van,
mikor eltévednék a pokolban,
Te megtaláltsz,
amikor útközben elveszítem önmagam
Én benned hiszek,
a sötét van,
mikor eltévednék a pokolban,
Te megtaláltsz,
amikor útközben elveszítem önmagam
Mondd ki vinné velem a tervein,
ha te nem lennél és a terveim Mind ott maradnak az asztalon,
te adsz erőt egy rossz napon
Hányszor ígértem, hogy velem más lesz-e?
Hányszor mondtad,
hogy mennyire féltesz és Hányszor néztünk már a sor szemébe,
mikor más már rég lelépne?
Csak te maradtál mellettem,
ha baj volt velem Én ellöktelek volna,
de te fogtad a kezem,
Te látod bennem azt,
amit már Más nem,
más nem
Csak te maradtál mellettem, ha baj volt velem
Én ellöktelek volna, de te fogtad a kezem,
Te látod bennem azt, amit már Más nem, más nem
Csak te maradtál mellettem,
ha baj volt velem Én ellöktelek volna,
de te fogtad a kezem,
Te látod bennem azt,
amit már Más nem,
más nem
Csak te
maradtál mellettem,
ha baj volt velem Én ellöktelek volna,
de te fogtad a kezem,
Te látod bennem azt,
amit már Más nem,
más nem