De megjöttél és mindent felforgattál
Utolsó tánc még a hódfényben vár
Előző életből emlékszem rád
A neved a lelkemmel aliterált
És tudom, hogy nincs semmi ész érvem rád
Ha ránézek, látom, hogy fél tékeny rád
A fél világ mert ő egy megfestett képzelet
Milyen most fogalmam sincs,
kösz,
hogy kérdezek Még egyszer közelebb húzlak
Ma este még jók leszünk túsznak Én fogja maradnik a múltnak
De későre jár és már ideje lenne,
Hogy lassan elbúcsúzzak végleg
Mert az,
amit legbelül érzek,
Ez hídít és lassan feléget
Ha kell,
én még száz évig minden nap Esténként virasztok érten
Én odaadnék mindent,
hogy szép lészlek érezzem És együtt öregedjünk
meg egy más kezében Ott kint a tornácon,
őszi fák alatt Nem csak egy levél lesz majd,
ami ránk marad,
de
A szemeidben mindig belehalok,
nem is érdemlen meg Hogy lehetek ilyen bátortalan még melletted
Hozzád vezet ez a lábnyom és a vérem vezet Minden estét neked adnék,
nincsenek véletlenek
Még egyszer közelebb húzlak,
Ma este még jók leszünk túsznak Én fogja maradnik
a múltnak De későre jár és már ideje lenne,
Hogy lassan elbúcsúzzak végleg
Mert az,
amit legbelül érzek,
Ez hídít és lassan feléget A kellém még száz
évig minden nap Esténként virasztok érten
Mert ő halk szavával bájol,
Elkísérnek a féltő szemek Ha csak ő marad ma nekem mától,
Többé nem lesznek kérdőjelek,
többé nem
Várnék rád
Még egyszer közelebb húzlak,
Ma este még jók leszünk túsznak
Én fogja maradnik a múltnak De későre jár és már ideje lenne,
Hogy lassan elbúcsúzzak végleg
Mert az,
amit legbelül érzek,
Ez hídít és lassan feléget A kellém még száz
évig minden nap Esténként virasztok érten