Régóta részek vagyok,
a falba nők a nyomok,
nem tudom merre vagy most,
fél percenként rádírok,
rám törnek hullámok,
már régen nem látok,
más csak egy emléket,
ahogy a rám nézek.
Óóóó,
elengednélek én, elengednélek én.
Óóóó,
elengednélek én,
elengednélek én.
Minden lépés eddel közelebb a végéhez,
mert te vagy a szótlan,
én meg az,
aki nem kérdez.
Csak nézem,
ahogy zuhanunk a mélybe,
azt hittem kismertelek,
de lehet,
hogy csak félre.
Csak rám nevettél,
de a szemed rég más látott már bennem.
Kitörlöm a számod a neved,
nincsen ön már,
hogy újra kezdjem,
mert túl késő,
valami elveszett,
és az ígéret nem elég,
az a lövés szívbe megy.
És te vagy a töltény,
de kár,
hogy vak voltam az elején.
Csak egy idegen vagy,
és akik együtt voltunk,
az már hidegen hagy,
mert te letettél rólunk.
Nálad ez így megy,
de mondd,
miben ígyek,
ha neked minden mindegy már.
Elengedlek, nem nézek vissza.
Én óta részek vagyok, a falban ökönnyomok.
Nem tudom merre vagy most,
fél percenként rádírok.
Rám törnek hullámok, már régen nem látok.
Másnak egy emléket, ahogy a rám nézek.
Elengednélek én,
elengednélek én.
Elengednélek én, elengednélek én.
A reggel víz hangzik,
az üresség tör,
mert benned mindent megtaláltam.
Félek az újabb ébredéstől,
mert szembejössz a valóságba.
Minden ugyanúgy marad,
ahogy hagytál a képek a falakon,
a takaron egy hajszáll.
Válaszl el az őrülettől,
szabadulnék az emlékettől.
És ők egy idegen vagy,
és őkig együtt voltunk,
az már hidegen hagy,
mert te letettél rólunk.
Nálad ez így megy,
de mondd,
miben ígyek,
ha neked minden mindegy már.
Elengedlek, nem nézek vissza.
Én óta részek vagyok, a falban őkön nyomok.
Nem tudom merre vagy most,
fél percenként rábírok.
Rám törnek hullánok, már régen nem látok.
Másrak egy emléket, ahogy a rám nézek.
Ó-ó,
elengednélek Én, elengednélek Én.
Ha részek vagyok, a falba mökölnyomok
Nem tudom merre vagy most
Fél percenként rádírok
Rám törnek hullámok
Már régen nem látok
Más csak egy emléket
Ahogyan rám nézek
Ó!
Engednélek kérlek
Óóóóóóóóóóóóó