Nekem már nagyon melegen van.
Látom,
az lesz az igazi,
hogyha rólatok is így hosszák a víz.
De hát érthető, hiszen nyár van,
és nem kell nagyon képzelni,
hogyha azt akarjuk,
hogy itt legyen Balaton.
És trikrázló napsütés!
Hú, ne papár!
Gyertem a büszet a Balaton strandot.
Mert túl mély volt a víz az éjszaki Balton.
Az ég piszta volt, kék és sillogó.
Kár, hogy nem járt arra még néhány hajó.
Mert hirtelen azt vettem észre,
hogy az oxigén többé nem az életem része.
Fizikullan lettem a felszínen levegő.
Hallálom ideje, úgy négy órára tegő.
Tetszem a vizet, a süt rám a nap.
Jó neked a parkozára zonvaj.
De nekem már a Balaton megszokott dolog.
És helyett nem a sír van, más valaki porog.
Tetszem a vizet, a süt rám a nap.
Jó neked a parkozára zonvaj.
De nekem már a Balaton megszokott dolog.
És helyett nem a sír van, más valaki porog.
Elmúlt a nyár, és én még mindig itt vagyok.
Éjjel-nappal az iszap fürdőnek hó dolog.
És rájöttem, hogy a befogyott víz vidám dolog.
Mert bőlettem a jégen sok fazon paklódt a gond.
És kérdezheted, hogy mi lesz a vége.
Mi lesz a vége?
Elmondom azt is, de ne számíts valami szépre.
Hó, ne!
Mert én már mindig,
mindig ott leszek.
És a vízzel együtt nyelnek le szépen az emberek.
Mert...
Tetszem a vizet, a süt rám a nap.
Jó neked a parkozára zonvaj.
De nekem már a Balaton megszokott dolog.
És helyett nem a sír van, más valaki porog.
Tetszem a vizet, a süt rám a nap.
Jó neked a parkozára zonvaj.
De nekem már a Balaton megszokott dolog.
És helyett nem a sír van, más valaki porog.
Tetszem a vizet, a süt rám a nap.
Jó neked a parkozára zonvaj.
De nekem már a Balaton megszokott dolog.
És helyett nem a sír van, más valaki porog.
Tetszem a vizet, a süt rám a nap.
Jó neked a parkozára zonvaj.
De nekem már a Balaton megszokott dolog.
És helyett nem a sír van, más valaki porog.
Tartsd el!
Tetszem a zem és süt rám a nap,
Jó neked a balton szárazon van,
de nekem már a balton megszokott dolog,
és helyettem a sírban más dolog,
mint boros.